HTML

A posztok szerzőit azért kérjük fel, mert jól értenek valamihez, ami az EU-val kapcsolatos. A magyarok csaknem fele látja értelmét annak, hogy tagok vagyunk. Ha már azok vagyunk, akkor lássuk, hogy mi végre, miért érdekes, mit tartogat. A blogot az Európai Bizottság megbízásából Martin József Péter szerkeszti.
A szerkesztő függetlenségét a megbízási szerződéshez csatolt szerkesztőségi charta garantálja. A blog tartalma nem tekinthető az Európai Bizottság álláspontjának. Kapcsolat: tagokv_KUKAC_gmail.com

2012. március 09.

Jóllét az EU-ban – miért boldogtalanok a francia nők?

Iván Viktória

A szerző újságíró, az Európai Fiatal Újságíró Díj 2010. évi nyertese
 
Egy francia popegyüttes már a nyolcvanas években megénekelte, hogy emancipált nőnek lenni nehéz dolog. Úgy tűnik, a Cookie Dingler-dal újrafeldolgozása 2012-ben is aktuális lenne, mert a sokat irigyelt francia nők szerint férfinak lenni jobb. Vajon mit szólna ehhez Simone de Beauvoir?
 
A francia nő évtizedek óta a vágy titokzatos tárgya: stílusa, ruhatára, diétája, nemi élete vagy akár gyereknevelési módszerei kifogyhatatlan témát adnak a szépíróknak és a médiának. S ha a Chanel-kosztüm nem lenne elégséges ok, a francia állam bőkezű támogatása és a családi adókedvezmények miatt sokan szívesen bújnának a francia nők bőrébe. A francia kormány, a család- és gyermeknevelési támogatásokat folyósító pénztár, a Caisses d’Allocations Familiales adatai alapján az európai 2 százalékos átlagnál többet, a GDP 3,7 százalékát költi a családok megsegítésére. A szülők – jövedelemtől függetlenül – havonta 123 eurót kapnak kettő, 282 eurót három gyerek után, ami jelentős adókedvezményekkel egészül ki; nem véletlenül nevezik Franciaországban a gyermekszülést az adócsökkentés leghatékonyabb módjának.
 
Meg is van az eredménye: Franciaországban születik a legtöbb bébi: a francia statisztikai hivatal (INSEE) 2011-es adatai szerint minden nőre 2,01 szülés jut, szemben az EU-átlag 1,5-tel. Ezt Nadine Morano, a Fillon-kormány korábbi családügyi államtitkára (maga is háromgyermekes anya) akképp magyarázta a New York Times-nak, hogy „régóta tudjuk, hogy a nemzet újjáépítéséhez gyerekek kellenek”. A magas születésszám politikáját számos vélemény szerint a francia népességet megtizedelő porosz-francia, illetve a két világháború traumája hívta elő. Egy állami kitüntetést is létrehoztak 1920-ban, amelyet azok az anyák kapnak, akik nyolc, vagy annál több gyermeket nevelnek.
 
Míg Németországban az igen pejoratív Rabenmutter (hollóanya) bélyeget sütik azokra a nőkre, akik reggelente az óvodából indulnak a munkahelyükre, addig Franciaországban alig akad kisgyerek, aki ne járna az ingyenes école maternelle-be. Egy gyerek nem akadály, azonban a kétgyerekes anyáknak csak nem sokkal több, mint a fele áll újra munkába. Noha a törvények megengedik, hogy mindkét szülő a gyermek hároméves koráig otthon maradhasson vagy csökkentett órában dolgozzon, ez nem valódi alternatíva: a mindennapi gyermekgondozás egyértelműen a nő feladata, mivel ezzel a lehetőséggel a férfiaknak csekély 3 százaléka él.
 
Mintha a szabadság, egyenlőség és testvériség hazájában baj lenne az egyenlőséggel: a World Economic Forum nemek egyenlőségéről szóló rangsorában 2011-ben Franciaország csak a 48., és olyan országok előzik meg, mint Kuba, Lesotho vagy Uganda. (A listát régóta Izland vezeti, Magyarország a 85. a sorban.)
 
A fizetések közötti különbségek csökkentése rendszeresen visszatérő téma a francia közbeszédben, amint az ázsiai országokra jellemző, hihetetlenül alacsony női jelenlét is a vállalatok vezető pozícióiban. Bár vannak kivételek – így a már említett Nadine Morano, vagy Laurence Parisot, a MEDEF, a francia gyáriparosok szövetségének elnöke, avagy aCFDT(DemokratikusFrancia Munkaszövetség) egykori főtitkára, Nicole Notat –, a nők szinte láthatatlanok az üzleti és a politika élet felsőbb régióiban. Egy 1998-as törvény szerint ugyan a pártlistákon egyenlő arányban kell szerepelniük férfiaknak és nőknek, a pártok inkább kifizetik a büntetést, semhogy változtassanak ezen.
 
Ennek fényében nem meglepő, hogy az amerikai Pew Research Center tanulmányában a franciák háromnegyede úgy gondolja, a férfiaknak jobb élete van, mint a nőknek. Pedig nemrégiben törölték a hivatalos dokumentumokból és levelezésekből a mademoiselle (kisasszony) kifejezést. A francia nők szedik Európában a legtöbb antidepresszánst. Hiába biztosítanak számukra olyan körülményeket, amelyekről máshol álmodni sem mernek, a munkavállalási statisztikát látva az ország skandináv, de mentalitása mediterrán. „Macsóország”, mondják, ahol a nő legyen „szupernő”, akinek mindenhez joga van, amihez egy férfinek, és emellett nevelje a gyerekeket, főzzön finom vacsorát, és nézzen ki kifogástalanul. „Mintha a francia nők egyenjogúsága véletlenszerű lenne, egy paternalista állam mellékterméke” – írja a New York Times.
 
Nemcsak az üvegplafont nem sikerült áttörni: a nemi erőszak évente 75 ezerre becsült áldozatainak mindössze egytizede mer jelentkezni a rendőrségen. Dominique Strauss-Kahn, volt IMF-vezérigazgató és szocialista politikus botránya rávilágított arra, hogy ugyan a társadalom nem tűri a nők elleni erőszakot, viszont tolerálja a szexizmust, sőt talán még a túlzottan rámenős udvarlást is. A flört a mindennapi kommunikáció része.
 
A nemek érintkezésének különleges koreográfiája a francia forradalom előtti időkből származik, amikor a férfiak gáláns sármőrként csábították a nőket. Emiatt is tartják magukat a franciák gyakran kifinomultabbnak az angolszászokkal szemben, akiket szerintük a politikai korrektség és a puritanizmus még a szerelemben is kordában tart. A Le Monde hasábjain folyó vita alapján leszűrhető: lényegében a csábítás szándékolt felszabadításáról van szó a kiszolgáltatottság fenyegetése alól. Lehet, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a francia nők jobban érezzék magukat a bőrükben? 

Címkék: franciaország nők egyenjogúság strauss kahn születésszám

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tagokvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr134299300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phaszfej 2012.03.09. 10:13:00

Nem férfinak, hanem férfinek. Hanyagoljuk már ezt a fülsértő budaörsi tájszólást.

stefan75 2012.03.09. 12:12:57

@phaszfej: A férfi toldalékolása hagyományosan mély hangrendű (férfiú ~ férfival, férfiak, férfihoz stb.). Akinek az irodalmi alak fülsértő budaörsi tájszólás, az nem épp az irodalmi magyar nyelvet beszéli.

studkell 2012.03.09. 12:15:32

A férfi a férfiú rövidített alakja, ami vegyes hangrendű, ezért kap mély hangrendű toldalékot. Okoskodjon, aki tud (is)! :)

phaszfej 2012.03.09. 15:05:23

@stefan75: Az irodalmi magyar nyelv őshazájából jövök. Szégyen, hogy egyesek csak könyvekből tudják a nyelvet, fülük és nyelvérzékük semmi. Akkor lenne igazad, ha férfiút mondanál férfi helyett, illetve a férfi szóban nem elől lenne a hangsúly.

@studkell: Beszélje a nyelvet, aki tudja is.

Marhák!

stefan75 2012.03.09. 16:42:51

@phaszfej: Most magadról beszélsz? Van fogalmad arról, hogy mi az az antiharmonikus tő? Ugye nincs?

Vagy szerinted férfiak helyett férfiek, férfias helyett férfies, nyilas helyett nyiles, hídon helyett híden? Talán inkább tanulj meg magyarul.

Mellesleg azt egy szóval nem mondtam, hogy a férfinek alakot nem használják (manapság a ragozása már ingadozó), de ha a füledet bántja a "férfinak", akkor neked van ordas tájszólásod.

2012.03.27. 14:13:11

Megszűnt a több évtizedes munkahelyem.
Saját kezembe kellett venni a sorsom alakulását, ezért kezdtem el keresni az interneten. Így bukkantam rá a KMD által kínált lehetősére, melyet mindenkinek ajánlok a mellékelt honlapon:

kmdholding.com/hub3p3a
süti beállítások módosítása