HTML

A posztok szerzőit azért kérjük fel, mert jól értenek valamihez, ami az EU-val kapcsolatos. A magyarok csaknem fele látja értelmét annak, hogy tagok vagyunk. Ha már azok vagyunk, akkor lássuk, hogy mi végre, miért érdekes, mit tartogat. A blogot az Európai Bizottság megbízásából Martin József Péter szerkeszti.
A szerkesztő függetlenségét a megbízási szerződéshez csatolt szerkesztőségi charta garantálja. A blog tartalma nem tekinthető az Európai Bizottság álláspontjának. Kapcsolat: tagokv_KUKAC_gmail.com

2012. március 18.

Kövér Berta és a majomcirkusz

Joób Kristóf.

 

A szerző a Nézőpont Intézet elemzője
 
Tényleg komoly veszekedés folyik az Európai Központi Bank (EKB) élén, vagy csak műbalhéról van szó? Immár két hete folyamatosan cikkezik a sajtó a Mario Draghi EKB-elnök, illetve Jens Weidmann, a német Bundesbank első embere közötti feszült viszonyról, ami az uniós jegybank hatékony működését is veszélyeztetheti. Már önmagában a széthúzásról szóló találgatások is ártanak az euróövezettel kapcsolatos, amúgy sem bombabiztos pénzpiaci bizalomnak.
 
A vita kiindulópontját Weidmann február végén írott levele jelentette, amelyben azt vetette Draghi szemére, hogy az EKB indokolatlanul elnéző, amikor pénzügyi segítségéért cserébe nyilvánvalóan gyenge fedezetű garanciaígéreteket is elfogad az eladósodott dél-európai tagállamoktól. Az EKB ugyanis összesen 800 milliárd eurót pumpált az uniós központi bankok közötti fizetési rendszerbe, az úgynevezett Target 2-be. Erre azért volt szükség, mert a finanszírozási gondokkal küzdő déli tagállamokkal szemben óriási követeléseket halmoztak fel az északi országok. Egyedül a Bundesbanknak 500 milliárd eurónyi követelése áll fenn dél-európai központi bankokkal szemben. Mindez addig nem jelent problémát, amíg az euróövezet egyben van, ha azonban széthullana, a követeléseket felhalmozott központi bankok futhatnának a pénzük után – figyelmeztet Weidmann.
 
Az EKB politikáját azonban korántsem csak emiatt éri kritika elsősorban német, de részben osztrák, finn vagy holland részről is. Draghi, szintén februárban, ismét bevetette „kövér Bertát”, vagyis újfent olcsó hitellel árasztotta el a kereskedelmi bankokat. A legutóbb akció során összesen 800 európai pénzintézet juthatott 1 százalékos minikamat mellett 529 milliárd eurónyi likviditásnövelő hitelhez. Az EKB egyébként nem sokkal karácsony előtt már szétosztott hasonló módon közel 500 milliárd eurónyi kölcsönt. A frankfurti pénzintézet persze pénzkibocsátási monopóliuma révén megteheti ezt, kérdés persze, hogy a nyakló nélküli bankjegynyomtatás milyen inflációs és egyéb veszélyeket hordoz magában.
 
A kereskedelmi bankok olcsó hitellel történő elárasztása azért is igen kényes kérdés, mert Draghi ezzel közvetetten továbbra is folytatja az eladósodott euróövezeti tagállamok EKB-n keresztüli finanszírozását. Az egyes pénzintézetek ugyanis az 1 százalékos kamatra felvett pénzt gazdasági befektetések helyett leginkább magas hozamú portugál, olasz vagy spanyol kötvények vásárlására fordítják. Hiába tesz eleget tehát Draghi látszólag annak az ígéretnek, hogy az EKB nem vásárol államkötvényeket, az ilyen akciókkal burkoltan mégis azt a monetáris politikát folytatja, amely Németország és az északi tagállamok szerint a pénzügyi fegyelem kikényszerítése ellen hat. Az eladósodott országok ugyanis mindaddig halogathatják a politikailag kellemetlen megszorítások és szerkezeti átalakítások végrehajtását, amíg az EKB beavatkozásainak köszönhetően a kereskedelmi bankok megveszik kétes értékű papírjaikat.
 
A Weidmann és Draghi közötti feszültséggel kapcsolatban azt is érdemes megjegyezni, hogy miközben egyes megfigyelők inkább dramatizálni igyekeznek a vita jelentőségét, addig mások merő színjátéknak tartják. Melvyn Krauss, tekintélyes amerikai közgazdász például a Financial Times Deutschlandban megjelent kommentárjában nemes egyszerűséggel „majomcirkusznak” titulálta a konfliktust. Krauss szerint Weidmann látszólagos akadékoskodása semmi más célt nem szolgál, mint hogy megnyugtassa a frankfurti pénzintézet konzervatív szürke eminenciásait, akik ferde szemmel néznek Draghi lazítást célzó manővereire. Krauss véleményét árnyalja, hogy a vezető amerikai közgazdászok általában negatívan nyilatkoznak a németek által képviselt monetáris és fiskális szigorral kapcsolatban, mert ez szerintük csak akadályozza a gazdasági élénkülést.
 
A másik végletet ugyanakkor jól reprezentálja Hans-Werner Sinn, a befolyásos müncheni Ifo gazdaságkutató intézet vezetőjének álláspontja. Sinn szerint – a Bundesbanknál a mediterrán központi bankokkal szemben felhalmozott követelések miatt – Németország sorsa végzetesen összefonódik a csőd szélén álló euróövezeti tagállamokéval. Ezek az országok különböző praktikák révén fölénybe kerültek az EKB vezetőségén belül, és így Németországot újabb és újabb kötelezettségek vállalására kényszerítik, akarata ellenére. Ezzel a kapitalizmus egyik alapszabályát sértik meg súlyosan Sinn szerint: miközben az EKB döntései nyomán a Bundesbank megtakarításait is felhasználják, a kockázatok mérlegelésének jogát megvonják tőle akkor, ha többségi szavazatukkal a mediterrán országok határozzák meg az irányt.
 
Draghi persze minden lehetséges módon igyekszik kisebbíteni a viták jelentőségét. „Senki nincs az álláspontja miatt elszigetelődve az EKB-n belül” – nyilatkozta nemrég a német panaszokra utalva. Indokolatlannak nevezte a nézeteltérés nyilvánosság előtt történő megvitatását, és ezzel közvetetten kritizálta Weidmann eljárását. A Bundesbank elnökét egyébként többen is bírálják, amiért akár csak elméleti szinten is, de az euróövezet szétesésének következményeit latolgatja.
 
Az EKB vezetésében hónapok óta tartanak a villongások. Az első intő jel az euróövezeti jegybankelnöki szék biztos várományosa, Axel Weber 2011 februárjában bejelentett váratlan visszalépése volt. Weber a hírek szerint a monetáris politika irányával kapcsolatos nézetkülönbségek miatt távozott. Jürgen Stark, az EKB egykori vezető közgazdásza tavaly ősszel mondott le posztjáról, miután nem értett egyet az eladósodott euróövezeti országok kétes értékű állampapírjainak tömeges felvásárlásával. Nemrég pedig azt is sikerült megakadályoznia a „latin klikknek”, hogy egy másik német, Jörg Asmussen kövesse Starkot a kulcsfontosságú pozícióban. Valószínűleg az sem járul hozzá a feszültség oldásához, hogy a Bundesbank éppen most kedden jelentette be: 2011-es nyereségét szinte teljesen felemésztette az EKB tömeges kötvényvásárlásai miatt kényszerűen megnövelt tartalékképzés. 

Címkék: ekb monetáris politika draghi weidmann

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tagokvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr634324626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hipo 2012.03.18. 23:22:33

Hm...Értékes információk egy közgazdaság-tudományos elvi vitáról s a vitatkozó kofákról.
Ahogy a bányászok himnuszolják: Isten kezében életünk, megsegít, reméljük...

Measurer 2012.03.19. 00:50:08

@hipo: Persze ha meggondoljuk, hogy az EKB 2*500 mrd-os olcsó kötvény kibocsátásának primér következménye az infláció meglódulása, máris gyakorlati szintre száll le az elméleti vita.
Meg ezért kellene a stabilitási unió révén valamilyen biztositék Németországnak, hogy nem Merkel-segély kiosztásról van szó.

külföldi bankszámla · http://www.kulfoldibankszamla.info/ 2012.03.19. 01:38:35

Pedig ami most a legjobban jönne az eurónak az a csönd. Ha egy kicsit elfelejtkeznének Európáról, lehetne mondjuk téma megint az, hogy mi lesz a jüannal.

bkkzol 2012.03.19. 08:23:21

@külföldi bankszámla: azért nem szeretik kínát ,mert ők nem engedik (és megtehetik), hogy a lindoni city és a wall street kokainista bankár, brókerei játszadozzanak a nemzeti valutával. Majd az lesz a jüannal amit Pekingben akarnak.

Globetrotter2014 2012.03.19. 08:45:19

@bkkzol: aha, ezt gonodolták a japánok is 20 éve...

xstranger 2012.03.19. 09:36:46

Addig persze jok voltak a deliek amig nemet Porschet vettek a nemet hitelbol. Mar sokkal regebb ota osszefonodott a sorsuk mint az eurovalsag. Mondjuk nem tudom ki emlekszik de par eve meg a nemetek voltak a hunyok gazdasagilag es pontosan azert fajultak el a deliek hitelugyileg mert a nemet-francia duo leepitett minden buntetomechanizmus anno.

Nem ertem amugy mit akarnak meg a nemetek, ket orszagnak kvazi nemetek altal kinevezett miniszterelnoke van a spanyolok amugy is tul nagyok lennenek barmi mentoakciohoz a portugalok meg egyuttmukodnek.

Melampo 2012.03.19. 09:38:04

"Vezető amerikai közgazdászok általában negatívan nyilatkoznak a németek által képviselt monetáris és fiskális szigorral kapcsolatban, mert ez" akadályozza meg, hogy a nullára elinflált dollárjuktól valahogy meg tudjanak szabadulni. Küzdenek is foggal, körömmel, hogy a dollárt egyre inkább kiváltó, a befektetőknek alternatívát jelentő pénzeket elértéktelenítsék.

pandava 2012.03.19. 19:19:40

Nem tudom miért gondolja azt bárki, hogy az európai adósságválságot meg lehet oldani fájdalom nélkül.
Ha a némileg magasabb infláció az ára, hát legyen. De nem lesz. Az USA-ban kb. 2000 mrd dollárt már szétosztott a jegybank, mikor is kezdte? 2 éve? És lett fájóan magas infláció? Nem. És lett növekedés? Lett. Akkora, hogy az EU-hoz képest az USA ma "gyorsnaszád".

Pendemonda 2012.03.20. 13:54:30

Ha jól értem, akkor a németek is észrevették, hogy a déli államok adósságcseréje zajlik, most fizetik vissza az amerikai magánbankokkal (Morgan Stanley, Goldmann Sachs, stb.) szemben fennálló tartozást európai - döntően német - pénzből.
Amerika ezzel jól jár, a latinok csak akkor, ha a struktúra is változik, akkor is csak hosszú távon, de az felelősök nélküli európai pénzügyi rendszert ez bizony megroppanthatja, amit a németek mindenképp megszívnak, és ezt jól érzik.

xstranger 2012.03.20. 14:48:34

@Pendemonda: A gorog adossag legnagyobb resze a francia es nemet bankok altal iranyitott nyugdijalapokban vannak.

Pendemonda 2012.03.20. 15:03:39

Igen, ez a jelenlegi helyzet, az amerikaiak már korábban igyekeztek megszabadulni a görög kitettségtől, így a mostani kvázicsőd őket nem is érinti annyira.
Az olaszoknál is most szabadulnak a kitettségtől, éppen ehelyett kell a friss pénz. Aztán majd ott is elindul a cirkusz, ha már ingyen van.
Ebből a szempontból azért sokatmondó, hogy Draghy is a Goldmann Sachstól érkezett, akárcsak Monti vagy Papademos...
süti beállítások módosítása