(A szerző újságíró, a Világgazdaság munkatársa)
„Európa békéje is veszélybe kerülhet, ha az adósságválság következményeként felbomlik az eurózóna.” A háborús idézet kivételesen nem a magyar kormány valamelyik prominensének szájából hangzott el, és címzettje nem is a megszorítások valódi okairól mit sem sejtő lakosság volt. Jacek Rostowski lengyel pénzügyminiszter nyilatkozta ezt a múlt héten egy amerikai tévécsatornának – sokadszorra.
A nagy-britanniai születésű közgazdászprofesszorral nagyot szakított a Donald Tusk vezette lengyel kormány, és nem csak gazdasági éleslátása miatt: határozott kijelentései komolyan segítik Varsót abban, hogy ne csak 15 perces hírnevet tudjon kiharcolni magának soros elnökként, hanem valódi főszereplővé váljon az uniós döntéshozatalban. Legyen szó akár az euróövezet problémáiról: a lengyel kormánynak sikerült elérnie, hogy helyet kapjon az ország a valutaunió pénzügyminisztereit tömörítő Eurogroup üléseken, pedig a lengyelek majdnem olyan távol vannak az eurótól, mint a magyarok.Igaz, tényleg, csak majdnem, hiszen jelenleg az egyetlen közös pontnak a valódi céldátum hiánya tűnik. A kelet-közép-európai új EU-tagok GDP-jének 40 százalékát előállító ország ugyanis viszonylag ép bőrrel vészelte át a válságot. Jóllehet a többéves késéssel letisztázott külkereskedelmi adatok ennek némileg ellentmondanak, de Varsó még mindig azzal büszkélkedhet, hogy az EU tagjai között egyedüliként recesszió nélkül megúszta az elmúlt három évet.
Budapesttel ellentétben most sem saját problémái megoldása köti le a kormány minden idejét – bár kritikusai szerint éppenséggel lenne tennivalója Donald Tusknak. A kormányfőnek még akkor is bőven van ideje építgetni országa európai tekintélyét, ha október 9-én parlamenti választásokra készül. Annál is inkább, mivel pártja, a jobbközép liberális, Európa-párti Polgári Platform biztosan vezeti a népszerűségi listákat: szeptemberi felmérések szerint a szavazatok több mint negyven százalékára számíthatnak, míg fő riválisuk, a Jaroslaw Kaczynski volt miniszterelnök által vezetett Jog és és Igazságosság (PiS) mindössze 30 százalék körüli támogatásban reménykedhet.
Tusk Brüsszelben is hamar el tudta feledtetni az euroszkepticizmusra hajlamos Kaczynski-érát. És ahhoz képest, hogy január elején az Európai Parlamentben a „mindenkivel jóban akarunk lenni, de az EP-vel különösen” jelszó jegyében kiálló magyar miniszterelnöknek szűzbeszéde után hevesebb támadásokat kellett állnia, mint 2006-ban a Szabadság téri tévészékháznak, Tusk egy tál eperrel érkezett Strasbourgba, és a kutya nem emlékszik már, hogy miről is beszélt.
Pedig azt az EU-ban már mindenki megtanulta 2004-es csatlakozásuk óta: a lengyelekre nem árt odafigyelni. Ha visszaemlékszünk arra, hogy a 2007-2013-as költségvetés és a lisszaboni szerződés elfogadásakor is komoly előnyöket tudtak kiharcolni, az ölükbe hullott ajándéknak tarthatják akár, hogy a következő hétéves pénzügyi kerettel kapcsolatos viták éppen az ő elnökségük idején startolnak. Kérdéses, ezúttal mennyire tudják átverni akaratukat az euróválságon edzett francia-német tandemen. Tény azonban, hogy a büdzsé kurtítását erőltető nyugat-európai nagyoknak is fel kell venniük majd a kesztyűt.
Hivatalosan az elnöki stáb élén Mikolaj Dowgielewicz áll. Az EU-ügyi államtitkár 2008 óta vezeti az elnökséget előkészítő csapatot, előtte évekig a brüsszeli döntéshozatali gépezet része volt, előbb Pat Cox akkori EP-elnök tanácsadójaként, majd bizottsági szóvivőként.
Radek Sikorski külügyminiszter pedigréje sem rossz Európában: a korábban több brit lap szabadúszó újságírójaként dolgozó, sőt egy afganisztáni fotójáért World Press Photo-nyertes politikus tíz éve még a Jerzy Buzek jelenlegi EP-elnök kormányának külügyi államtitkára volt. Ennél is nagyobb érdemként tartják azonban számon, hogy a kormány – és Sikorski – 2007-es hivatalba lépése óta egyszerre tudta jelentősen javítani a kapcsolatokat Berlinnel és Moszkvával.
Az elnökség valódi főszereplőjévé azonban mégis Rostowski lépett elő. A csípős nyelvéről ismert közgazdászprofesszor egy brit arisztokrata unott arcával és tökéletes angolsággal küld el mindenkit az őt megillető helyre.
Elsősorban az euróövezeti válság körüli, egyre vészesebb időhúzásra próbálja felhívni kollégái figyelmét – akár biztonsági kockázatokat is vizionálva. „A bizottság javasol, de a tanács és a parlament elutasít” - fakadt ki az uniós pénzügyminiszterek wroclawi ülésén szeptember közepén.
Rostowski hangos kritikusa annak, hogy az EU-IMF mentőcsomagok fejében csakis megszorításokat várnak el a hitelezők. Ugyanakkor ő volt az, aki „lélegzetelállító szűklátókörűséggel” vádolta a mentőcsomagot éppen hasonló indokkal elvető Igaz Finneket.
Híve a politikai integráció erősítésének, nem véletlen, hogy az „Egység vagy összeomlás. Nincs harmadik út” szókapcsolat is gyakorta hagyja el a száját. Mindez érthetően tetszik Brüsszelnek, és nyilvánvalóan nem kerüli el a tagországok figyelmét sem. Ám egyelőre kétséges, csodát tud-e tenni Rostowski a káoszban. Ő legalább megpróbálja.
