(A szerző közgazdász, a komplex térdégfejlesztéssel foglalkozó HappyBike Kft. projektvezetője.)
Több mint tíz éve dolgozunk projektvezetőként számos, az NFÜ, az MVH és az NKTH által támogatott projektben különböző területeken. Munkáink jelentős részét térségfejlesztési pályázatok teszik ki, így elsősorban az ott tapasztalt anomáliákról és azok elszomorító mellékhatásairól írok. Azonban az ott tapasztalható jelenségek egy része a teljes pályázati rendszerre érvényes.
.JPG)
Magyarország fejlesztési stratégiáját az elmúlt húsz évben négyévente újrafogalmazták; így születtek meg ciklusonként az - elsősorban nevükben és fókuszukban eltérő - új nemzeti fejlesztési programok. Többnyire anélkül, hogy az előző programciklus tapasztalatait feldolgozták volna. Így nem meglepő, hogy a programok végrehajtása sok sebből vérzik.Hiányzik a valódi stratégia. A stratégiai és operatív programokat, a konkrét pályázatokat tervező állami intézmények többnyire nem tudnak, vagy nem vesznek tudomást más szervezetek terveiről és a potenciális pályázók körülményeiről (pl. reális pénzügyi lehetőségeiről). Olyan programok készülnek, amelyek időben, térben, társadalmilag és pénzügyileg – valódi stratégia hiányában – eleve nem alkalmasak arra, hogy a beléjük ölt százmilliárdok jól hasznosuljanak.
Pénzt nyerni bármi áron, bármire. A pályázat alapvetően egy lehetséges eszköz, hogy forrást biztosítsanak egy, a közösség szempontjából hasznos projekt megvalósulásához. Ideális esetben tehát előbb születik meg a terv, és ahhoz társulnak a lehetséges források. Mára azonban a pályázati pénz elnyerése sok esetben maga lett a cél, és csak másodlagossá vált a forrásfelhasználás hasznossága.
Bonyolult szabályok, több példányos papír alapú pályázati leadás, alátámasztó dokumentumok tömege, túladminisztráltság, évről évre változó pályázati kiírások. A pályázatok készítői és a programok lebonyolításában közreműködő szervezetek munkatársai nem tudnak hatékonyan dolgozni. Utóbbiak eleve kevesen vannak, az informatikai háttér nem támogatja megfelelően a munkájukat, a pályázati dokumentáció bonyolultsága, a nem egyértelműen megfogalmazott pályázati kritériumok és a gyakran ellentmondásos végrehajtási utasítások az ő munkájukat is hátráltatja. A felesleges bonyolultság, a vele járó rengeteg többletköltség, papír- és élőmunka
felhasználás homlokegyenest ellentmondanak a pályázati kiírásokban megkövetelt fenntarthatósági elveknek.
felhasználás homlokegyenest ellentmondanak a pályázati kiírásokban megkövetelt fenntarthatósági elveknek.
Elhúzódó bírálati idők. Mivel a pályázati felhívások nem ütemezettek, közel azonos beadási határidővel jelennek meg, a „mindenki mindenre pályázik, amire csak lehet” elv miatt a benyújtott pályázatok tömegével zúdulnak a közreműködő szervezetek munkatársaira. A pályázatok és a dokumentumok nagy mennyisége (volt 29 kg-os pályázati dokumentációnk!!), a bonyolult adminisztráció önmagában is hosszabb bírálati időket okoz az előírtnál. Ezt tovább súlyosbítja, hogy sokan eleve csak a benyújtáshoz szükséges minimumot készítik el időben, a munka nagy részét a hiánypótlási időszakra hagyják. Ennek az a következménye, hogy a több száz oldalas pályázatok csak a bírálati időszak második felére válnak teljessé, így az érdemi feldolgozás csak ekkor kezdődhet meg.
Minderre két konkrét példa:
Az MVH vidékfejlesztési programjai között 2009. októberben meghirdetett turisztikai tevékenységek ösztönzéséhez nyújtandó támogatások pályázati feltételeit a benyújtási határidő előtt négy nappal módosították. A pályázat űrlapjait, költségvetését – több száz tételt tartalmazó lista! – kézzel kitöltött pdf nyomtatványon kellett benyújtani –, amit a közreműködő HACS munkatársai kézzel vittek fel az MVH informatikai rendszerébe. A
pályázatok 14 hónap elteltével sincsenek még elbírálva, arról nem is beszélve, hogy a költségvetést a MVH által 2009-re meghatározott kötelező elszámoló árakon kellett összeállítani. Ezekből a pályázatokból 2011-ben vajon mi lesz biztos anyagi bukás nélkül megépíthető?
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap egyes CBC programjainak végrehajtása is alig halad. Egy 2008 őszi, kétfordulós pályázat nyerteseinek listája 2010 májusában készült el, majd az augusztusban elindult támogatási szerződéskötési folyamat ellenére a mai napig sincs a kezünkben a támogatási szerződés. Enélkül pedig a támogatások lehívása nem lehetséges.
A támogatási szerződések többször járják meg ugyanazt az utat az NFÜ és a VÁTI között, míg végre aláírásra kerülnek. A VÁTI néha még arról sem tud, hogy a szerződéskötési folyamat a saját szervezetén belül hol tart. És nem azért mert rosszindulatúak: bárki, akivel kapcsolatba kerülünk, azonnal segít. Mindez nekik is kínos: nemrég levelet kaptunk az IH-tól: ha nem sikerül időarányosan lehívnia Magyarországnak a támogatásokat, akkor félő, hogy az EU elvonja azokat.
A vidék életében alapvető fontosságú, eleve szűk költségvetésű építési projekteket az elmúlt évek rossz tapasztalatai miatt támogatási szerződés nélkül senki nem finanszírozza. Ezért egyre több fejlesztés - a sikeres pályázat ellenére - el sem kezdődik. A pályázók kezdik visszamondani a támogatásokat, mivel nincs olyan vállalkozó, el merné kezdeni a kivitelezést. Illetve az önkormányzatok sem vállalják a kockázatot, és a bankok sem a finanszírozást. Hiába kérjük évek óta, hogy az MFB dolgozzon ki egy kifejezetten ezeknek a projekteknek az előfinanszírozására alkalmas hitelkonstrukciót - hátha két állami szervezet (pl. MFB/NFÜ) egymás között könnyebben elszámol a támogatásokkal – az MFB álláspontja szerint amíg valamelyik minisztérium erre nem kéri meg őket, ők nem foglalkoznak az üggyel.
A térségfejlesztési munkánk lényege, hogy a projektek organikusan egymásra épülő rendszert képeznek. A kifizetéseket megelőző ellenőrzésekre gyakran a kötelező határidő utolsó pillanataiban kerül sor, miközben a térségfejlesztés csak a kapcsolódó projektek összehangolt végrehajtásával lehet eredményes. A kifizetésekre hónapokat, de volt projektünk, ahol másfél évet kellett várnunk. Az elhúzódó kifizetések miatt fellépő forráshiány viszont ellehetetleníti több kapcsolódó projekt megvalósulását – így az egész térségfejlesztési folyamat hasznosulása elmaradhat.
Miközben a hazai körbetartozások elképesztő méretűre duzzadásáról beszélünk, a magyar állam programtervező és közreműködő szervezeteinek szervezetlen és hatékonytalan működése, majd tavaly a kifizetések tudatos befagyasztása százmilliárdos nagyságrendű kifizetetlen tartozást generált. Multiplikátor hatásának köszönhetően pedig szinte felmérhetetlen a kifizetetlen támogatások okozta anyagi kár, hiszen például munkahelyek megszűnését eredményezi, közvetlenül terhelve a költségvetést is.
Mire van szükség?
Először is egy logikus, a hosszú távú fejlesztési stratégián alapuló, prioritásaiban egymásra épülő, akár több cikluson átívelő, előre tervezhető, társadalmilag elfogadott támogatási program kidolgozására. Pontosan meghatározva, hogy az egyes programokon belül mikor, mire, ki és mennyi forrást használhat fel.
A programok lebonyolítására és ellenőrzésére elegendő mennyiségű pénzt, felkészült, megfelelő létszámú munkaszervezetet és hatékony, integrált informatikai hátteret kell biztosítani.
A pályázatok benyújtására egyszerű, egyértelmű, átlátható és akár elektronikusan is benyújtható dokumentáció kialakítása szükséges, a kiegészítő, papíralapú dokumentáció minimálisra szorítása mellett.
A támogatások hatékony felhasználásához átlátható közbeszerzési feltételeket, korrupcióellenes jogszabályi és érdekeltségi környezetet kell teremteni. A programokat kezelő tisztviselő, és a projekteket végrehajtó menedzserek munkájának támogatására egyértelmű, konzisztens végrehajtási utasításokat kell kidolgozni.
Végül meg kell teremteni és biztosítani kell a pályázatok benyújtását megelőző, a bírálati, végrehajtási és ellenőrzési szakaszban is fennálló valódi civil kontroll feltételeit.
Minden résztvevő – de alapvetően Magyarország – érdeke lenne, hogy a programtervező és a pályáztatásban közreműködő szervezetek végre nézzenek szembe a rendszerben felmerülő problémákkal, és legyen akarat egy egyszerűbb, strukturált, átgondolt és átláthatóbb rendszer kialakítására, sikeres nemzetközi példák tanulmányozásával.
SzószedetNFÜ - Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a legfontosabb állami szervezet, amely az EU-s pályázatokat kezeli. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alá tartozik.MVH - Mezőgazdasági és Vidéfejlesztési Hivatal, az EU-s mezőgazdasági támogatásokat kifizető ügynökség. A Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozik.NKTH - Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, de január 1. óta Nemzeti Innovációs Hivatal a neve. Kutatásra és fejlesztésre, tudományos munkákra szánt EU-s támogatások elosztását felügyeli, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alá tartozik.HACS - Helyi Akciócsoport, a vidékfejlesztési támogatásokkal foglalkozó, a Leader programhoz kapcsolódó irodahálózat.VÁTI - 1950-ben Városépítési és Tervező Iroda néven alakult, de mostanra EU-s területfejlesztési támogatásokkal foglalkozó nonprofit kft, amely a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tulajdonában van.operatív prorgam - Az EU-s pályázatok tartalmilag hasonló pályázatainak gyűjtőneve. Egy adott operatív programhoz hasonló célok tartoznak, például társadalmi megújulás, gazdaságfejlesztés, államreform, közlekedés stb.közreműködő szervezet (ksz)- A konkrét pályázatok kezelésével az állam által megbízott cég.irányító hatóság (ih) - Egy-egy operatív programot általában kezelő szervezet
