(A szerző nagyváradi író, filozófus. Jelenleg Tőkés László EP-képviselő irodavezetője és a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa.)
A cím nem elütés, Romániában nagyban megy a szájkaraté azon hír erősödése kapcsán, hogy csúszhat a schengeni övezethez való csatlakozás. A huszonkétmilliós ország (államfői adat 2011-ből) 2007-ben nyert felvételt az Európai Unióba, azóta is ezen hüledezik a romániai européer [!] értelmiség, nagyon nem értették, hogy miért volt jó az EU-nak a szerintük elsietett és formális integráció.
A mindenkori román kormányok pedig nyelték az uniós szabályozásokat, mint kacsa a nokedlit, kritikátlanul átvettek bármit, amit kértek tőlük. Érdemben nem tartottak be semmit, viszont a – számunkra, magyarok számára félelmetesen – sikeres küldiplomáciájuk eredményeképpen a legutóbbi időkig alig döccent a szekér. És bár az országjelentésekben rendszerint előkerült a korrupció és az igazságszolgáltatás reformjának ügye, a fiúk megnyugtatóan jelezték kifelé: dolgoznak a problémán.Ez a külügyi sikersztori bicsaklott most meg: a német és a francia belügyminiszter levélben fordult az Európai Bizottsághoz (EB), amelyben Románia és Bulgária ez év márciusára tervezett schengeni csatlakozásának elhalasztását kérték, mivel szerintük a két országban nem sikerült felszámolni a korrupciót, nem vitték végig az igazságügyi reformot, és a külső határok őrzése is problémás. Romániának és Bulgáriának coki, tessenek hazamenni és megcsinálni a házi feladatot a fent említett témákban.
Lett is égszakadás-földindulás, a román vezetők testületileg felhorgadtak, szomorúan röhincsélünk, nincs annál tragikomikusabb, mint egy olyan tagállam izmozása, amelynek egymást követő inkompetens kormányai a csőd szélére sodorták az országot, és amely az IMF lélegeztetőgépén kókadozva – nagyon úgy néz ki – nettó befizetője lesz az EU-nak, ennyit az európai alapok felhasználásáról.
Másfelől az sem díjazható, hogy az Unió mintaállamai csatlakozás után akarják számon kérni mindazt, ami fölött a felvétel eufóriájában szemlesütve átsiklottak, az ütemkésés megbosszulta magát.
Talán ezzel magyarázható, hogy Romániában valamiért nem hiszik el: valóban a jelzett problémák miatt húzta le a rolót a két vezető tagállam. Elismerik, hogy nem számolták fel a korrupciót, és erre a bukaresti francia nagykövet, Henri Paul rátromfolt, miszerint maga az államelnök sírt e témakörben, de erre ellenérvként a köztes jelentéseket idézik, melyek szerint a határvédelem stb. technikai feltételeit teljesítették, akkor meg mi a baj?! Enyhén triviális a válasz, de elfogadható: lehet világszínvonalú a felszerelés, ha az azt kezelő személyzet korrupt.
A határkérdés egészen érdekes fejleményeket produkált: EU-s diplomaták Szófiára húzták volna rá legutóbb a vizes lepedőt a bolgár-török határ miatt, mire Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök azt válaszolta, hogy Bulgária határai biztonságosabbak, mint a hasonló görög határszakasz, hát nem ott duvad be egy rakás illegális bevándorló?! És ez igaz, a görögök már kerítést építenének, de ez ellen tiltakozik az EU, Christos Papoutsis bevándorlásügyi miniszter ezt viszont álszent álláspontnak tartja. Hogy kerek legyen a kép: román publicisták a Moldova Köztársaságból és Ukrajnából csempészett cigarettákról regélnek.
Mindezek ellenére Romániában úgy vélik, hogy felkészültek a határvédelemre, pont.
Hogy pontosan mi okból zárnák ki Romániát az „elit klubból”, az a román sajtómunkások és politikusok szösszeneteiből nem derül ki egyértelműen. Nem is nagyon gondolkodnak rajta, erőből próbálják megoldani a kérdést: zsarolnak.
A román külügyminiszter, Teodor Baconschi rúgta be először az ajtót, ő nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a bukaresti hatóságok egyoldalúan felmondhatják az igazságügyi reform folyamatának megfigyelésére hozott együttműködési és ellenőrzési mechanizmust, sőt feltételeket szabhatnak Horvátország EU-csatlakozása elé is, ha „kettős mércét” alkalmaznak Romániával szemben a schengeni csatlakozás terén, mondta. Más képviselők pedig a lisszaboni szerződés módosítását vétóznák.
A Schengen-hisztéria kommunikációs vezérhímje viszont a népszerűségét az utóbbi időben jócskán letornászó államfő, Traian Băsescu, aki vállalta a politikai felelősséget a buktáért, ugye, ha már a belügy és a külügy lapít, akkor valakinek csak kell vállalnia valamit. Ide lőjetek, állt ki a médiatűzbe, hogy azután jó érzékkel előadja az „egy legény van talpon a vidéken” figurát. A román elnök elvi alapokon revolverezi az Uniót, diszkriminációt kiált (bezzeg a régebbi Schengen-aspiránsok esetében nem volt módi a játékszabályok meccsközbeni felülírása, jelentette ki). Ugyanakkor letácsolta a külügyért, újságírók szerint a „rossz zsaru-jó zsaru” játékát erőltetve leszögezte: Románia zsarolásként nem mondhatja fel egyoldalúan az ellenőrzési mechanizmust, és Horvátország uniós csatlakozását sem késleltetheti. De hogy ne aludjanak nyugodtan az európaiak, hozzátette: ha most nem kellünk a schengeni övezetnek, akkor a határerősítésre szánt 271 milliónyi eurót átirányítják a kis- és középvállalkozások számára, és majd ha lesz fogadókészség, akkor a legeslegutolsó technológiára előszednek valami pénzt.
Ebben csak az a poén, hogy a fenti összeget az EADS cégcsoportnak fizették volna ki kütyükre, és ebben a cégcsoportban a fő befektetők: a franciaországi Sogeade és a németországi Daimler, ha tetszünk érteni.
Ebben a hisztérikus állapotban nem csoda, hogy vezető hír lett Pintér Sándor magyar belügyminiszter „halasztós” nyilatkozata, félre is értelmezték, ahogy illik. Pintér csupán eshetőségként beszélt a halasztásról, mondván, hogy ha a schengeni országok nem támogatják száz százalékosan, Románia és Bulgária csatlakozása nem történik meg; és hiába emelte ki, hogy „a magyar elnökség egyik legfontosabb prioritása Románia és Bulgária schengeni övezethez való gyors csatlakozása”, alig csitultak a kedélyek.
Hiszen, mondja Traian Băsescu, „a románoknak joguk van a Schengen-övezethez tartozni. Nem lehet így kezelni 22 millió románt”. Kár hogy ezt az alanyi jogot nem így gondolja Németország és Franciaország – és a legutóbbi információk szerint még legalább egy tucat EU-tagállam.
