Az, hogy Horvátország még a magyar elnökség idején teljesítette a csatlakozási tárgyalások lezárásához szükséges alapvető feltételeket, alighanem az EU-t és a horvátokat is egyaránt meglepte. Alig ocsúdtak fel a kezdeti sokkból, már a horvát csatlakozás pontos dátumáról beszélt Európa. Az odahaza nem kevés szkepszissel és hitetlenséggel szemlélt horvát erőfeszítések révbe értek, már csak kirakodás van hátra, halat hoztak.

A horvát kormány a legnagyobb sikernek a halászatról szóló fejezet lezárásában elért eredményeket kommunikálja. Annak örülnek, hogy “miközben a hazai vizekből élő horvátok érdekei nem sérültek, a tagság után a horvát hal betörhet a közös piacra”. Nagy diadalként tartják számon azt is, hogy a horvát halászok a tradicionális eszközeik nagy részével folytathatják a munkát. Ez javarészt eddig az EU szabványokban nem szereplő hálótípusokat, halak és kagylók kifogására alkalmas eszközöket jelenti.

 

Az összesen 55 elemet, különböző eszközt és módszert tartalmazó listáról végül csupán négyet kellett végleg kihúzni, és ezek közül mindössze egy használatos manapság is. A tengerfenéket felszántó fenékhálós módszer a part menti vizekből a csatlakozás utáni ötödik évben tűnik el, addig tart a türelmi idő. Nem sokan dolgoznak ebben a stílusban, de akik erre szakosodtak hajóikkal, megérzik majd az EU hozta változást a szakmában. A horvát halászok ennek ellenére elégedettek az egyezséggel, amely sokkal rosszabb is lehetett volna az ő szemszögükből nézve. Tonči Božanić, a horvát mezőgazdasági, halászati és vidékfejlesztési minisztérium államtitkára szerint jó üzletet kötöttek. "A horvát halászat számára kialkudott évi 30 millió eurós csomag több pénzt tesz az ágazatba, mint amennyivel azt ma a horvát állam támogatja” - mondta Božanić, aki szerint a közös piacon, olcsósága és minősége miatt, versenyképes horvát hal további fellendülést hozna a horvát halászatnak.

 

 

A 2004 óta EU-tag Szlovénia természetesen nem maradhatott ki a Horvátország és az EU között zajló tengeri egyeztetésből sem. Az alpesi országnak azóta vannak határvitái Horvátországgal, amióta az létrejött, ezért aztán ott tesz be a szomszédnak, ahol tud. Ljubljana a halászattal foglalkozó fejezetbe is beleütötte az orrát, a szlovének a közelgő bírósági eljárás előtt próbáltak jól helyezkedni.

 

A tengeri határt Jugoszlávia szétesése után mindkét új állam a saját javára értelmezte. A szlovének szerint az ő tengerük határa szorosan a horvát partok mellett halad, és így van kijáratuk a nemzetközi vizekre is, míg a horvátok szerint a határ a pirani öböl közepén húzódik, és a szlovének örüljenek, hogy megengedik nekik, hogy néha pecázzanak náluk. Apróságnak tűnik, de azon a pár négyzetkilométer tengeren igen sok múlik. A szlovéneknek nem mindegy, hogy nemzetközi vizekről tudnak-e érkezni a koperi kikötőbe a hajók, vagy sem, és az is fontos számukra, hogy mennyi hal jut a hálójukba. A horvátoknak is fontos azonban saját rijekai kikötőjük jövője, és a halfogásról se mondanának le.

 

A szomszédok viszonyát ezért folyamatos konfliktusok jellemzik. Túl vannak már a kölcsönös halászbaszogatáson, egy merényletkísérleten a szlovén miniszterelnök ellen (csak egy elmebeteg akciója), volt már dafke határ berajzolás hivatalos dokumentumokba, aztán a híres szlovén autópályás lehúzás, sőt egyszer-egyszer fegyveres konfliktust is emlegettek a szélsőséges körök. A két országnak a vitatott közös határokon kívül, van még egy igencsak túros hátú atomerőműve is szlovén területen, ami még zsarolási potenciált is jelent.

 

Hosszú tusakodás után, 2009-ben a felek megállapodtak, hogy nemzetközi bíróságra viszik a határ ügyét, csak abban nem tudtak még egyezségre jutni, hogy melyik elé. Nem véletlen, hogy Horvátország a szlovén elnökség ideje alatt egy lépést sem tudott az EU felé tenni. A szlovén faktor továbbra is a legkevésbé kiszámítható változó az EU és Horvátország viszonyában.

 

Szlovénia nem hiányozhatott a halászatról szóló részletek tisztázásakor sem, árgus szemekkel figyelte a csatlakozási fejezet lezárását, amelynek egyik eredményeként a határ vonalának tisztázásáig a szlovének nem halászhatnak a horvát vizeken (ezt egy korábbi horvát-szlovén egyezség garantálta). Ljubljanában mégis örülnek, mert halászaikat az EU kompenzálja az őket ért veszteségért, amit igaza újabb bizonyítékaként él meg a szlovén kormány, hiszen “kompenzáció csak jogos követelés után járhat”. Így aztán egyelőre mindenki elégedett.

 

Bár egy-egy gesztusból úgy tűnhet, enyhül a feszültség Szlovénia és Horvátország között, és a két ország felhagy egymás szívatásával, a horvát-szlovén szappanopera aligha ért véget. Június elején Borut Pahor szlovén miniszterelnök horvát kollégáját átkarolva azt nyilatkozta ugyan, hogy országa lesz az első, amely ratifikálja Horvátország csatlakozását, a fotókon azonban nem látszik a politikus keze. Félő ezért, hogy Pahor a bejelentés közben ujjait keresztbe fonta, és a kis balkáni hidegháború az EU-n belül folytatódik még.