(A szerző újságíró. Három éve dolgozik Brüsszelben, jelenleg a HVG tudósítója.)
Tagok vagyunk? És akkor mi van? - teheti fel a kérdést cinikusan Orbán Viktor és csapata, amikor alig burkoltan üzeni a magyaroknak Európáról: az egy köldöknéző, a demokratikus politikai korrektség csapdájában vergődő, múltba révedő közösség, amely aligha tarthat lépést a felülről vezérelt, feltörekvő óriásokkal. Például Kínával vagy Oroszországgal.
Könnyen lehet, hogy egy tökéletesen érthető, sőt e sorok írója szerint is támogatható elképzelés vezérli a magyar kormányfőt. Például arra is gondol, hogy elég a másodosztályú európai állam státuszából. Vagy arra, hogy elég volt a részvényesi érdekek által mindent felülíró nyugati corporate befolyás mindenhatóságából, pláne, hogy e szempontokat demokrácia-védő köntösbe öltöztetik. A bejárt logikai út azonban mindössze eddig állja meg a helyét, és innen a nagypolitikát kicsit is követő polgár számára világosan látszik, hogy politikusaink a brüsszeli "szofisztikált politikai eszközválasztást" csak hírből ismerik. Eddig legalábbis kevés hajlandóságát mutattak ilyen formájú válaszokat adni az országot ostromló külföldi kételyekre.
Megbolondult a magyar kormány? Miért tettek ekkora ballépést a ringbe lépés előtti napokban? Tényleg államosították 3 millió nyugdíjbefizető megtakarításait? Akkor hogyhogy nincsenek a magyarok mind az utcán? - Ilyen és hasonló kérdésekkel bombáznak a külföldi újságíró kollégák mióta visszatértem a karácsonyi szabadságból Brüsszelbe. Érthetetlen számukra, hogy miért halmoz egymásra a piacokban, a nyilvánosságban és az európai politikusokban egyaránt bizalmatlanságot ébresztő lépéseket hazánk.
Tesszük mindezt akkor, amikor a legerősebb reflektorokat irányítja ránk Európa. Ebben a félévben hivatalosan nekünk kell "Európa arcát" mutatnunk, ráadásul 2004-es csatlakozásunk óta először.
Tény, hogy az új európai alapszerződés, a lisszaboni szerződés életbelépése óta az Európai Tanács soros elnökségét ellátó állam fontossága számottevően csökkent. A munka szürke, és legfontosabb részét a miniszterek, az államtitkárok, és még inkább a ritkán említett szakdiplomata gárda végzi, a különböző tanácsi ülések levezetésével. A soros kormányfő helyett a tanács állandó elnöke vezeti az állam- és kormányfők csúcstalálkozóit, és a félévek politikai tematizációja is jóval kötöttebb mint régebben. Értsd: nagyrészt a folyamatban lévő jogalkotási feladatok továbbvitelére korlátozódik.
A szakmai munka láthatatlansága miatt azonban még az eddigieknél is nagyobb reprezentatív felelőssége van a soros elnöknek. Lehet bármilyen gyakorlott és példaértékű az európai tanácsi munkában egy tagállam, ha a nagypolitika szintjén más felhangokat zengetnek meg lépései.
Ez történt 2009-ben a cseh elnökség idején. Akkor a híresen Európa-szkeptikus Vaclav Klaus elnökölte Csehország vezetésével a tanácsi feladatokat rutintalanul ugyan, de tisztességgel ellátta a félévnek nekiinduló ország. A Mirek Topolanek vezette prágai kormány azonban félidőben otthon elbukott, és ez veszélybe sodorta az elnökségi félév kimenetelét is. A cseh kormány kudarca azért nem gyűrűzött át a tanácsi munkára, mert a felkészült szakpolitikai gárdát nem cserélte le az új kormány, az végigvitte és különösebb botrányok nélkül átadta a soron következő franciáknak a stafétát. De a cseh kormány körüli otthoni hisztéria mégis beárnyékolta az egész elnökséget, akármi is történt szakmai alapon, a félév sajtómegítélésének mérlege inkább negatív lett.
Január elején, Orbán európai parlamenti bemutatkozása és a gyakorlati tanácsi munka - vagyis a közösségi törvényalkotás - folytatása előtt ezért a legkevésbé kifizetődő az otthon rutinszerűen alkalmazott sajtó-becsmérlés exportálása. Az Economist, a Reuters vagy más orgánumok sározása szerintem otthon is kontraproduktív, viszont a határainkon kívül konkrétan röhejessé tesszük vele magunkat. Ahhoz tehát, hogy a magyar elnökség legalább az “átment” minősítést kiérdemelje mind Brüsszelben, mind a sajtótól, be kellene látni, hogy Európában a Huszonhetek közösségének többé-kevésbé kiforrott, és kevés elhajlást elnéző rendszerében kell megállnia a kormánynak a helyét. Akkor is, ha otthon más játékszabályokhoz van szokva.
