2012 áprilisától elméletileg minden tagországban ratifikált joga lesz az unió polgárainak, hogy a határokon átívelően gyűjthessenek aláírásokat. Amennyiben legalább hét tagállamból sikerül összegyűjteni - az EU által biztosított digitális rendszeren keresztül - egymillió polgár aláírását, akkor ügyükkel foglalkoznia kell az Európai Bizottságnak.

Az EU alapokmánya, a lisszaboni szerződés által bevezetett új demokratikus eszköz a Európai Polgári Kezdeményezés (EPK), amelynek kimondott célja az “európai demokrácia növelése”.

 

Az európai politikusok által a “hozzuk közelebb a polgárokat az unióhoz” retorikai láncolatba fűzött elképzelés kapcsán azonban felmerülhet a kérdés a tudatos polgárban: miért kell aláírásokat gyűjteni ahhoz, hogy foglalkozzanak velem?

 

Alapjában véve nem a polgári kezdeményezéssel van probléma, hanem azzal, hogy sajnos a valóban égető problémákkal a tagállamokkal szembeni konfliktusok elkerülése végett gyakran csak a látszat szintjén, vagy politikai szinten egyáltalán nem foglalkozik az Európai Bizottság. Márpedig ha az unió végrehajtó testülete nem foglalkozik valamivel Brüsszelben, az eleve lehetetlenné teszi, hogy a végén törvény legyen belőle. Ezen a mezsgyén továbbhaladva, aligha várhatja bárki is, hogy az igazán kényes kérdésekkel polgári nyomásra kezdjen foglalkozni az Európai Bizottság.

 

Másrészt itt van a kezdeményezés kommunikációja. Például Jerzy Buzek, az EP elnöke a EPK jogszabályi kereteinek megszavazása után idén év elején így nyilatkozott: "Ma egy lépéssel közelebb kerültünk a lisszaboni szerződés végrehajtásához, hogy létrehozzunk egy részvételi, befogadó és átlátható Európai Uniót. Meggyőződésem, hogy a polgári kezdeményezés segíteni fogja a civil társadalmat abban, hogy részt vehessen egy valós európai párbeszédben arról, hogy az EU milyen konkrét lépéseket tehetne életszínvonaluk javítására". Az idézet alapján azonban bármely jóérzésű uniós lakosban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha nem "egy részvételi, befogadó és átlátható Európai Unión" ügyködnek az unió csúcsragadozói, akkor miért csodálkoznak azon, hogy egyre kevésbé EU-párti ötszázmillió választópolgáruk.

 

Minek a sok nyilvános konzultáció, közmeghallgatás, előkészítés, vélemények és érdekek becsatolása, ha a végén a leglényegesebb szabályok kapcsán a politikai és gazdasági érdekek felülírhatnak mindent?

 

Az EPK éppen ezért miközben egy vitathatatlanul jó kezdeményezés lehetne, egyúttal az uniós döntéshozatal cinizmusára is ráirányítja a reflektorokat. Hiszen ha az unió döntései az esetek túlnyomó többségében a közjót, az európaiak boldogulását és a demokrácia erősítését szolgálják, akkor miért van szükség a polgári kezdeményezésekre?

 

Tegyük fel azonban, hogy a politikusok célja tényleg a nagyobb jólét előremozdítása az új eszköz által. Ebben az esetben vizsgáljuk meg, hogy az előjelek alapján kik és mire fogják majd használni jövő évtől ezt az új mechanizmust.

 

Egy a témával is foglalkozó dokumentumfilm előkészítése kapcsán tudomásomra jutott, hogy az egyik legnagyobb lobbivállalat, külön részleget állított fel brüsszeli irodájában a polgári szót nevében is hordozó EPK-ban rejlő lehetőségek kiaknázására. Értelmezésük szerint ugyanis ügyfeleik céljait kiválóan szolgálhatja a polgárokat egységbe forrasztó lehetőség, és így a "kritikus tömeg" akár jól is jöhet nekik a különböző érdekek képviseletekor. Amellett, hogy a döntéshozatal Brüsszelben eddig is aránytalanul kiszolgáltatott volt a gyenge és be nem tartatott lobbiszabályozás miatt, mostantól egy újabb - eredetileg tisztán civil érdekeket artikuláló - eszközt is kézhez kapnak. Természetesen nehezen megkérdőjelezhető a lobbisták azon álláspontja, hogy számos esetben érdekeik tényleg a polgárok jólétét szolgálja.

 

Ennek ellenére igen visszatetsző volt, amikor újságírói megkeresésemre a fent említett lobbicégben előbb elismerték, hogy valóban van a EPK-val foglalkozó emberük - akihez tovább is irányítottak - a felelős hölgy azonban miután rábólintott egy interjúra, utóbb elzárkózott a kérdések megválaszolásától.

 

Ott vannak aztán a civil szervezetek, zöldek, jogvédők, fogyasztóvédők és sok egyéb nem kormányzati szervezet. Ők érthető módon örömmel fogadták a EPK palettára kerülését, hiszen gyakran erős tagállami szervezeteikre és aktivista hálózataikra alapozva egy újabb eszközzel gazdagodnak. Ráadásul a folyamat végén, ha megvan a szükséges számú szignó, akkor az Európai Bizottságnak kötelessége jogszabályi- vagy rendeletalkotási javaslatot tennie az ügyben.

 

A fenti érdekképviseletek azonban eddig is léteztek és hallatták szavukat Brüsszelben. Kérdés tehát, hogy valóban megvalósul-e a tagállamok lakosainak hatékonyabb bevonódása és követeléseik célba juttatása az EU jogalkotásában.