HTML

A posztok szerzőit azért kérjük fel, mert jól értenek valamihez, ami az EU-val kapcsolatos. A magyarok csaknem fele látja értelmét annak, hogy tagok vagyunk. Ha már azok vagyunk, akkor lássuk, hogy mi végre, miért érdekes, mit tartogat. A blogot az Európai Bizottság megbízásából Martin József Péter szerkeszti.
A szerkesztő függetlenségét a megbízási szerződéshez csatolt szerkesztőségi charta garantálja. A blog tartalma nem tekinthető az Európai Bizottság álláspontjának. Kapcsolat: tagokv_KUKAC_gmail.com

2011. május 16.

Az Origón hét éve jelent meg az első véleménycikk

Weyer Balázs.

(Az szerző az [origo] főszerkesztője.)

Az [origo] – a lap, amelynek dolgozom – 2004. május 1-én kivételt tett egy maga felállította műfaji szabályával: szerkesztőségi állásfoglalásban örült Magyarország EU-csatlakozásának. Mit örült, lelkesedett! Elég kínos egy szerkesztőségnek egy hivatalosan is támogatott ügyet ilyen hőfokon ünnepelnie. Nekem is eszembe jutott Zelk Zoltán bárgyú Aranycsapat-csasztuskája, Carlos Peublának az agrárreformot propagáló bolerója (azt legalább a zene menti) és sok más ijesztő példa, de ma is azt gondolom, hogy ez az eset más, nem ciki, nincs rajta mint restellni.

Van egy erős emlékem az Európai Unióval kapcsolatban. Vagy tíz-tizenkét évvel ezelőtt egy Párizs-Budapest autóút során valahol a francia-német határ közelében jártam és elvesztettem a fonalat: nem tudtam eldönteni, hogy még Franciaországban vagy Németországban vagyok már. Egy Forbach nevű kisváros mellett jöttünk el és a tereptárgyak nem nyújtottak semmilyen támpontot atekintetben, hogy melyik országban vagyunk. Igen, gondoltam akkor és most is, ezért szeretem az EU-t és ezért szeretném, ha Magyarország része lenne. Az egyes népek és közösségek határai olyan
puhán folynak át egymásba, mint a színskálán az árnyalatok, ahol a lokális kisidentitások, nyelvek, kultúrák, hagyományok önállóan is életképesek de közben közvetítenek is nagyobbak között.
 
Aztán mostanáig nem néztem jobban utána Forbachnak, bár sokszor eszembe jutott. Most, amikor igen, még erősebb jelképnek tűnik. Olyan város, amelyet az évszázadok során annyiszor rakosgattak ide-oda és annyi vért ontottak a birtoklásáért, mint kevés földrajzi egységért Európában, hiszen Lotaringiában járunk. Közvetlen szomszédsága az erős regionális nyelvvel rendelkező és szintén sokat rángatott Saarbrücken illetve Luxemburg, és nem messze innen született Robert Schuman, az EU idealista megálmodója, aki luxemburgiként látta meg a napvilágot, de német és francia állampolgár is volt élete során, miniszter és miniszterelnök utóbbi minőségében. (Kissé zavaró, hogy a város honlapja csak francia nyelven érhető el épp egy ilyen helyen, de ne térjünk el a
tárgytól).
 
Az Európai Uniónak ez az idealista alapattitűdje számomra azóta sem kérdőjeleződött meg.
Persze, hogy jobb lenne, ha a brüsszeli ügymenet kevésbé hasonlítana egy társasházi lakógyűlés agyzsibbasztóan irracionális vitáira, de a lényeg mégiscsak az, hogy ez egy olyan területe a világnak, ahol nem potenciális realitás a háború, a fizikai erőszak, a kultúrák és közösségek átjárhatóak, az egyéni identitás megteremtésére, vállalására és kibontakoztatására sokszínű lehetőségek állnak rendelkezésre.
 
Amikor Schuman kitalálta ezt az egészet, ez nemhogy nem így volt még, hanem elég utópisztikus célnak látszott az elérése. De nem csak ötven éve volt: ha Horvátország belép, akkor egy olyan ország lesz tag, amely még tizenöt éve is háborúban állt, úgyhogy ne becsüljük le ezt a szempontot. Épp ezért szerintem nagyon jót tenne Európának, ha a katalán függetlenségi mozgalom vagy valamely hasonló az EU kebelén belüli törekvés békésen sikerre tudna jutni és bebizonyosodna, hogy az unió van olyan erős, hogy egy ilyen súlyú, korábban csak háborúk vagy emberi drámák árán lezajlani képes változást menedzseljen.
 
De számomra – és gondolom a keleti blokkban felnőttek jelentős része számára – már a szabad, útlevél nélküli utazás is folyamatos katarzis, ahogy katarzis látni a korábban kettéosztott Gorizia/Nova Gorica (Olaszország és Szlovénia) vagy Görlitz/Zgorzelec
(Németország és Lengyelország) városokat lassan újraegyesülni is. Európa területének egy jelentős részén annyit rakosgatták a határokat az évszázadok során, hogy tele van ilyen permanens átmeneti zónákkal, amelyek mind most találnak magukra és válnak emiatt többnyire inspiráló pontjaivá a földrésznek.
 
Az EU megítélésében nem az a legfontosabb szempont, hogy Barroso, van Rompuy vagy Orbán jól teszi-e a dolgát. A kormányzás, az ügyvitel persze valóban nem az Európai Unió legjobb arca. Ennek az okát azonban kevésbé sokat emlegetett a brüsszeli vízfej bürokratizmusában, személytelen aktatologatásában látom, bár kétségkívül abban is. Ami azonban a legbosszantóbb, az többnyire épp a nemzeti kormányoktól jön. A nyakatekert kompromisszumok, a felvizezett eszmék, a szűk látókörú, az egyéni és a közös jót szembeállító szempontok. A klasszikus értelemben vett kormányzás romló trendben
van, gyakorlatilag a választói percepciók menedzselése, életidegen KPI-k (key performance indicator-ök, azaz teljesítménymutatók) teljesítése, kommunikáció- és nem gondolatvezérelt cselekvés (azaz nem jól kommunikálva teszik, ami helyes, hanem azt teszik, ami jól kommunikálható, függetlenül attól, hogy helyes-e, és itt a helyest nem valamilyen abszolút skálán elhelyezve, hanem a szerintük helyest értve rajta használom) jellemzi.
 
Ha belegondolunk, sajnos arra az eredményre jutunk, hogy Magyarországnak sem volt egyetlen sikeres kormánya sem 1990 óta, a sikeren az egyértelműen javuló közállapotok és az újraválasztás együttes teljesülését értve. A nemzeti kormányok ambícióit nyilvánvalóan a rövid távú és a személyes szempontok vezérlik, ebből a szempontból Brüsszel személytelen és a választói értékeléstől kevésbé függő praktikus szemlélete gyakran jótékony.
 
A magam részéről a politikai berendezkedés olyan irányú változását tartanám értelmesnek Európában, amelyben egyre több hatáskör vándorol a nemzeti szintről lefelé (a közös lokális identitásra alapuló régiók és a települések szintjére, ahol a döntések beláthatóak, az információk hozzáférhetőek, az aktorok és motivációik ismertek) és egyre több felfelé, az uniós szintre. Természetesen nem mindegy, hogy a mely ügycsoportokhoz tartozó döntési jogosítványok mozdulnak mely irányokba, ezt elsősorban annak kellene eldöntenie, hogy milyen információk szükségesek az adott döntéshez, milyen az uniós szintű egységesség kívánatos szintje és milyen mértékben befolyásolják az adott
ügyeket a helyi vagy nemzeti szintű nemzeti identitások.
 
Mindenesetre számos olyan területe van a kormányzásnak, amelyben egy kicsivel több Brüsszel nem ártana és még több olyan, amelyben a helyi, valóban részvételi alapú kormányzásnak kellene több teret hagyni. A helyi, a nemzeti és az uniós szintek hatékonyabb harmóniájában még sok tartalék van, a jól kitalált többfedelű decentralizációnak az egyik velejárója a kis ügyekben gyorsabb, a nagy ügyekben lassabb döntési ügymenet, ami nem rossz keverék.
 
Nehéz feladat persze olyan évszázadok óta mondvacsinált ellentmondásokkal terhelt ügyekben egyensúlyt teremteni, mint hagyomány és fejlődés, közösség és egyén, többség és kisebbség, rugalmasság és átgondoltság, de ha már egy ekkora álom – mármint az Európai Unió – megvalósult, mégsem kellene kevesebbel beérni. Mindez talán nem érhető el radikális lépésekkel, ami persze nem feltétlenül baj: egyrészt mégiscsak a nemzeti lét adta a keretét az utóbbi pár száz évben legtöbbünk életének (aminek a feladását egy ilyen változás egyébként nem jelentené, sőt), másrészt pedig az unió egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy nem pár évtizedre, hanem tartós használatra szánták és programozták.

Címkék: weyer balázs

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tagokvagyunk.blog.hu/api/trackback/id/tr352892809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GrG 2011.05.16. 11:30:08

Szia Balázs
Amikor gyerekként a baráti Szlovákiába mentünk mindig izgultunk a határon, 14 évesen voltam először Nyugaton a Világútlevélnek nevezett dokumentummal. Ma Párizsban élek, és egészen a tavalyi lejártáig az 1989-ben kiállított személyimmel (a Magyar Népköztársaság tulajdona, a Magyar Népköztársaság területéről kivinni tilos) mentem keresztül a határokon (már amelyiket egyáltalán észreveszi az ember). Ez a szabad Európa még ma is meglep, amikor egyseggel átutazom az 1500km-t Budapestről/re vagy amikor egy hétvégén 4 országban járunk.

Maximálisan egyet értek azzal a véleményeddel is, hogy nem lehet jól csinálni a brüsszeli kormányzást, legfeljebb az látszik, hogy sok területen nem csinálják/csinálták rosszul az elmúlt időszakban (szerintem sok szempontból egy ideális technokrata kormányzáshoz állnak közel). De van valami egészen különleges érzés abban, ha belegondolsz, hogy ez talán az első alkalom, amikor demokratikus módon jön létre egy államalakulat-szerűség, hogy az, ami az unokáinknak a történelem könyvben lesz, az nekünk a szemünk előtt alakul ki.

wittgenstein 2011.05.16. 12:37:32

Jó cikk, örülök az ilyen ritkán olvasható, józan cikknek. Sajnos az az érzésem, hogy mi magyarok még kevéssé látjuk magunkat EURÓPA-inak, inkább vagyunk nacionalisták, mint hazafiak (patrióták).
Lassan oldódik csak a kizárólag nemzetben gondolkodás, a mai meghatározó politikának inkább a bezárkózás, mint a nyitottság a jellemzője.Lásd Moszkva-Brüsszel párhuzam. Szomorú ez húsz évvel a rendszerváltozás után és azt hiszem az én életemben ez már nem sokkal jobb. Én is azt szerettem volna ha EURÓPAI MAGYAR lehettem volna. De most sokszor kell külföldön inkább rejteni magyarságomat. Szeretem Europát.

Apafarkas 2011.05.16. 13:00:31

Nemrég voltam Franciaországban. Az első hivatalos személy, aki megállított, a francia autópálya díjbeszedője volt. Ez már természetessé válik, egyedül a Mo-A határon van olyan érzésed, hogy külföldre mész, utána már (szinte" mindegy. Erről mondjuk a Hegyeshalmon rohadó épületek tehetnek elsősorban, mint valami rossz álom gyomorbajos emlékei.
De ez így is van jól.

roby5 · http://indafoto.hu/sleeper3 2011.05.16. 13:04:27

A nyugati multik es az EU szisztematikusan leepitettek es elpusztitottak a kelet-kozep europai orszagok gazdasagat, mezogazdasagat, kulturajat stb. es letrehoztak egy brusszeli kozpontositott hatalmat ami fokozatosan elvette-elveszi az iranyirast a helyi valasztott vezetoktol (NEMCSAK KELET EUROPABAN) es az EU-n keresztul a vilag penzugyi elitjenek adja (Liszaboni szerzodes). Egyik rabszolgatartotol a masikhoz kerultunk ( Szovjetunio- Europai Unio es multinacionalis penzugyi diktaturaja). Nyugati multi cegek es penzemberek az egesz vilagot manipulaljak, penzugyi es egyeb kriziseket okozva szant szandekkal a penzugyi eszkozok vilagszintu atcsoportositasa erdekeben es az EUROPAI UNIO EZEN PENZUGYI ELIT POLITIKAI SZARNYA!

ezüstérem 2011.05.16. 13:04:45

Mondjuk az egy kicsit szomorú, hogy elsőnek vagy Katalónia jut eszedbe, vagy pedig azért írod ezt, mert megszólnának az emberek, hogy nacionalista vagy. Mert a magyarság számára több fontos hasonló kérdés van, amiről senki nem mer beszélni, csak egy tényleg vállalhatatlan párt..

roby5 · http://indafoto.hu/sleeper3 2011.05.16. 13:17:15

Magyar viszonylatban tonkretettek a termelest es a kisvallalkozasokat (Eu kvotarendszer pl: hova lett 17 cukorgyarunk??: az eu kvota rendszer nem engedelyezi.) Az orszag szuverenitasa gyakorlatilag megszunt( csak par evig letezett az oroszok utan es az Eu elott), a globalizmus kereteben a multik elarasztjak az orszagot rossz minusegu termekekkel mig a lakossagot berrabszolga osztallya valtoztattak. Az EU-t es a hatarok nelkuli europat ezen globalista rabszolgatarto tarsadalom terjesztesere hoztak letre. Az EU egy a penzugyi tarsadalom altal ironyitott orszagok feletti diktatura.

GrG 2011.05.16. 13:26:06

@roby5: Cukor, igen megszünt a cukorgyárak nagyrésze, de ha megnézed a múlt heti index-cikket, akkor leírják, hogy a TERMELŐK akarták abbahagyni a termelést, mert jó pénzt adott az EU. Egyébként igaz, hogy ez láthatóan egy baklővés volt Brüsszelben és nem jól becsülték meg a várható tendenciákat. Amőgy Mo maga is adott el kvótákat, mert akkor az nézett ki jobb üzletnek, tehát a kvótánk egy részéről saját akaratunkból mondtunk le.

Vincenzo90 2011.05.16. 13:43:33

@GrG:Idézek tőled: "mert jó pénzt adott az EU"

GrG 2011.05.16. 13:54:41

@Vincenzo90: nem teljesen értem a megjegyzést. De ha ez arra példa, hogy pénzügyi társadalom íránytija, akkor mindent a pénzügyi társadalom irányít, mert pl ma reggel adtam pénzt a gyereknek, hogy befizessen valamit az óvodába... A kérdés, az hogy ki dönt a pénzekről, és itt az EU tagállamok vezetői (agrár is), valamint a magyar gazda is döntött. A magyar gazda dönthetett volna úgy, hogy fel fog menni a cukor ára, mert 1 mindenki visszaadja a kvótát, 2 az üzemanyagiránti kereslet elszívja a cukor-alapanyagot, de nem így döntött.

blacklord 2011.05.16. 14:45:49

Egyetértek, nagyon jó írás. Rengetegen az ország gondjaiba merülve nem fogják fel, hogy mekkora dolog is az, ami az utóbbi 15 évben Európában zajlik. A hatáskörök le- és felfelé delegálása meg szerintem nagyon jó ötlet, máshol így még nem láttam leírva, tetszik. Tény és való viszont, hogy mind magyar, mind európai szinten nagyságrendekkel nagyobb átláthatóságot kéne teremteni MINDEN közügyben. Ez lenne a "helyes", és nagyon gyorsan megtérülne, mind morális, mind pénzügyi értelemben.

toce 2011.05.16. 14:54:07

Tagok legyünk vagy szabadok?

Sajnos abban, hogy közép és keleteuropát bérrabszolgává tette a nyugat van igazság. Szándékosan alakították így a nyugati politikusok, és nálunk is megvolt a szándékos fogadókészség és a szükséges tudatlanság.

Ettől még Európa eszméje szerint jó, meg kéne inkább tanulni a játékszabályokat, és egy kicsit patriótának lenni...

roby5 · http://indafoto.hu/sleeper3 2011.05.16. 15:32:32

@GrG: ''..a magyar gazda is döntött.'' Manipulacio, mint minden amit a penzvilag tesz, rovidtavu gondolkodas csak az azonnali profit erdekeben mindegy milyen aron es milyen nyomort okozva. Ugyanugy mint pl a devizahiteleknel nem informaltak a hozza nem erto lakossagot a kockazatokrol, a magyar gazdakat sem akik egyszeru emberek, nem penzugyileg kepzettek. es pont erre a tenyre epitenek ezek a megtevesztok.. ez a fajta hozzaallas tette tonkre a vilagot, a kornyezetet, gazdasagokat. Azt mondod ilyen szemleletu vezetokben kellene bizni?? Es ez az erkolcstelen, manipulativ penzvilag uralja, iranyitja az Europai Uniot ugyanugy mint az USA-t.

roby5 · http://indafoto.hu/sleeper3 2011.05.16. 16:08:31

Egyebkent akit erdekel kik es hogyan iranyitjak valojaban a vilagot es milyen terv szerint (A hivatalos mediabol soha nem tudod meg mivel ok s reszei a megtevesztesnek) egy konyv:
DR. David C. Korten: A Tokes tarsasagok vilaguralma vagy neten www.drabikjanos.com a konyvek cimszo alatt legalul sok irasa olvashato.

roby5 · http://indafoto.hu/sleeper3 2011.05.16. 16:40:08

@Tapani_SF:
Szia, kulfoldon elek, Hollandiaban mar 10 eve elotte , ausztraliaban 3 evet es emelett eleg sokat utaztam a vilagban:)

roby5 · http://indafoto.hu/sleeper3 2011.05.16. 16:44:18

@Tapani_SF:
A rabszolgasaggal kapcsolatban: Nem speciel Magyarorszagra gondoltam, vilagszintu tendencia a vilag eladositasa es rabszolgasorba dontese. Nezd csak meg dr drabik irasait.angolul sok oldalt tudok, magyarul mar kevesebb oldalt.

Damján · http://magyarispita.blog.hu/ 2011.05.16. 18:46:50

Éééés hét éve törtlen az eufória. Ez már döfi. És arra alapozva, hogy nincs útlevélellenőrzés a határon - ez persze tényleg király, de ekkora örömet azért nem kéne okozzon -, illetve nincs háború - ami megint csak nagy jóság, de, hogy ez tényleg csak az EU intézményrendszerének köszönhető-e, legalábbis erősen kétséges.

Éééés tovább tart az eufória, hisz látjuk - le is írjuk - hol vannak a gondok, illetve mennyi a be nem teljesült vágyálom, de oda se neki!

Én is oda vagyok meg vissza, hisz az elszakított Rajka is nemsokára újra Bratislava része lehet. Sajnos ez a folyamat kicsit lassabb keletre, de igyekszik is Komárno-Juh visszacsatlakozni Komárnóhoz, s Ostrihom Sturovóhoz. Mit nekünk Görlitz és Gorizia!

Valahogy a honlapok nem csak csodálatos Forbachban egynyelvűek, Oradea, Kosíce, Novi Sad sem tájékoztat minket az amúgy is mikro-regionális magyar nyelven. Mégis csak azé a vallás, akié a föld?

Drukkolunk hát továbbra is a katalánoknak, hisz vidékünkön már teljes a megbékélés, minden szomszédunk egységes nemzetállam, mire fel lenne itt nemhogy elszakadás, de autonómia sem.

Életünkben nem jöl el ugyan, s ezzel is erősen hajaz a mennyországra, de drukkolunk a helyi, regionális döntéshozatal megerősödésének, s ezzel a múlt évezredi, avítt határok és nemzetek eltűnésének. Nem kell ide radikális átalakítás, haladjunk fontolva! Igaz, még nem volt olyan a történelemben, hogy erődemonstálás nélkül kezébe vehesse sorsát bárki is - majd most a kormányok és brüsszel egymással versengve fog jogokat és bevételeket átadni a régióknak. Úgy legyen!

Osztom a határtalan örömöt, tartson még 70 évig!
süti beállítások módosítása