A szerző újságíró, az Index.hu munkatársa
A pénzügyminiszterek tanácsa január 24-én jóváhagyta, hogy a Bizottság kezdje el tervezgetni, hogyan büntessék meg Magyarországot a stabilitási és növekedési egyezmény notórius megszegéséért. A szankció a kohéziós támogatások befagyasztása lehet, jövő januártól.
Tavaly év végén a Bizottság nagyon komolyan megfenyegette Belgiumot, hogy 700 millió euróra bünteti, szintén túlköltekezés miatt. Az a retorzió viszont elmaradt, mert a nemrégiben iszonyú kínok között megalakult belga kormány gyorsan nagy spórolási csomagot rakott össze.
Magyarország jó sok eljárást, fenyegetést, vizsgálatot kap mostanában különböző EU-s szervezetektől. Az eljárásoknak számos oka van, ezek közül most csak egyet vizsgálok. Korántsem állítanám, hogy minden bajunk csak emiatt van, de valamennyire biztosan számít: az EU nagyon szeretne már valakit úgy istenigazából megbüntetni.
A görög válságkezelés kezdete óta napirenden van, miként engedhette Brüsszel, hogy egy tagállam ennyire eladósodjon. Holott már régóta van paktum arról, hogy az államháztartási hiány legfeljebb a GDP 3 százaléka, az államadósság pedig 60 százaléka lehet. Az az igény, miszerint most már aztán mindenkinek meg kell mutatni, hogy az EU ezentúl számon kéri a számokat, legalább két éve érzékelhető. Egyébként éppen az a Németország és Franciaország erőlteti egyre inkább a szigort, amelyek miatt a 2000-es évek közepén annyira felvizezték a szankcionálási szabályokat, hogy soha senkit sem büntettek még meg a túlzottdeficit-eljárások alapján.
A jórészt magyar közvetítéssel összehozott „hatos csomagnak” nevezett jogszabálygyűjtemény egyik fő célja éppen ennek a szigornak az érvényre juttatása volt, és erre rakna még egy jó nagy lapáttal a márciusra ígért fiskális unióról szóló kormányközi szerződés.
A hatos csomag tárgyalásának kezdete, vagyis tavaly január óta éles a vita: jó ötlet egy adóssággal küzdő államot pénzbüntetéssel kínozni? Valóban közelebb hoz a megoldáshoz, ha éppen attól veszünk el pénzt, akinek az a baja, hogy kevés a pénze? Erre sokáig az volt a válasz, hogy az lenne jó, ha a szankció lehetősége önmagában elrettentő lenne, és sohasem kellene alkalmazni a szinte automatikusan járó büntetést. Erre a diplomáciai sugallatra azonban nagyon éles válasz érkezett, leginkább a piaci szereplők nevében gondolkodó elemzők részéről: lám, az EU megint puha, „ezek” sohasem merik majd vállalni egy tagállam szankcionálásának politikai kockázatát. És ezt az aggodalmat csak erősítették a 2011-es, rendre elégtelennek tűnő válságkezelési technikák.
Úgyhogy mára Brüsszel büntetni akar. Konkrét példán keresztül bizonyítani, hogy a gazdaságpolitikai szigor ma nem csupán malaszt, hanem valóságos eszköz. Egy tagállam valódi megbüntetése üzenet volna a piacnak: itt tényleg más világ van. Üzenet volna minden túlköltekezéssel kacérkodó tagállam kormányának, hogy aki elcsábul, az ráfázik. Bemutatná a világnak, hogy a közös intézmények igenis és nagyon is erősek. És nem utolsósorban jelezné az EFSF-be (European Financial Stability Facility, euróövezeti pénzügyi mentőrendszer) sok pénzt pumpáló országok közvéleményének is, hogy itt nem babra megy a játék, lettek követelmények, a felelőtlenség korszakának vége.
Ez utóbbi nagyon fontos szempont. A José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság ambíciója különlegesen nagy. A Bizottság vezetői rendkívül elkötelezettek, hogy a föderalizmus felé tolják az uniót. És ha minden a terv szerint halad, akkor valóban történelmet írnak, mert az EU soha nem volt olyan erős, mint amilyennek most készül lenni. Ám ereje csak úgy válhat nyilvánvalóvá, ha él is vele. És ennek bizonyítására egyetlen lehetőség van: szankcionálnia kell.
Azáltal, hogy a Bizottság ambíciója most egybeesik a két nagyhatalom, Németország és Franciaország törekvéseivel, különösen erős a késztetés, hogy erőt mutasson a szervezet. Éppen e konstelláció miatt életveszélyes provokálni egyszerre a Bizottságot és az erős tagállamok kormányait. Magyarország lett most az a tagállam, amelyen a legkönnyebb példát statuálni.
Ha egy színdarabban megjelenik egy pisztoly, akkor azt el kell sütni, szól a dramaturgiai közhely. Az EU jó két éve egy pisztoly tervezgetésével bíbelődik. Ilyenkor nem túl bölcs döntés céltáblát rajzolni magunkra.
