Fukusima után kétségeim támadtak – nyilatkozta ezzel szemben a Spiegelnek Günther Oettinger, az unió energetikai biztosa. Ő az elmúlt hónapokban a legaktívabb szorgalmazója annak, hogy az európai atomerőműveket stressz-teszteknek vessék alá. Mint maga is bevallja, korábban teljes mellszélességgel támogatta az atomenergiát.

Nos, aki figyelte a fukusimai katasztrófa történetét, az jól láthatta: a japán politikusok és hatóságok, valamint az atomerőművet működtető cég vezetői között több ezer kilométerről is észrevehető repedések mutatkoztak a kölcsönös bizalom addigi sima és tükörfényes falán. A helyzet súlyosbodása ezt az új bizalmatlanságot csak tovább fokozta: egymásra mutogatás, a felelősség áthárítása, vádaskodások színesítik a Tokióból érkező híreket. Legutóbb épp a japán kormányfő és az egyik legnagyobb erőműtulajdonos között volt szamurájharc egy erőmű bezáratása miatt.

 

A tesztek szükségességét amúgy az európai politikusok többsége is elismeri – legalábbis szavakban. A leolvadt japán reaktor, a súlyosan szennyezett tengervíz, a kiterjesztett Zóna hírei következtében nem is lenne politikus másként viselkedni. Főleg egy olyan időszakban, amikor a szintén hetes szintű Csernobil negyedszázados évfordulójára emlékezett a világ. Az atomlobbi mindig is kulcsszóként használta a biztonság szót, ezért képviselőik, illetve a nukleáris energiát támogató tisztviselők, hatósági emberek mi mást tehetnének, mint hogy támogatják e biztonsági intézkedések végrehajtását.

 

A stressz-teszt hallatán amúgy nem valamifajta katasztrófavédelmi gyakorlatra kell gondolnunk. Ez kifejezetten elméleti munka. Úgy működne majd, hogy az egyes országokban működő illetékes hatóságok képviselői ismételten átnyálazzák az erőművek ezer oldalakra rúgó tervdokumentációit, meg a saját korábbi jelentéseiket, és „új szemmel“, az unió által megszabott stressz-szempontok szerint értékelik azokat. Tesztelni tehát kell, csak a szempontokat kell megtalálni hozzá.

 

Néhány nappal azelőtt, hogy a fukusimai reaktor egyes blokkjáról hivatalosan is beismerték, hogy már 16 órával a földrengés után leolvadt, Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kiadott egy nyilatkozatot, és ebben kiállt Oettinger kollégája mellett: az európai atomerőművek idén elvégzendő kockázati és biztonsági felmérésének ember okozta katasztrófákra, például terrorcselekményekre is ki kell terjedniük.

 

Az ENSREG (az európai nukleáris hatóságok csoportja) és az Európai Bizottság egyelőre nem tudott megállapodni arról, hogy Barroso javaslatát elfogadják-e. A tárgyalások azért szakadtak meg, mert a francia és a brit fél ragaszkodik ahhoz, hogy terror- és kibertámadások ne szerepeljenek a próbákon, mert szerintük ezek állambiztonsági ügyek, és nem egy erőmű dolgozóinak feladata a megakadályozásuk. A németek viszont, akik kinyilvánították, hogy 2021-re minden atomerőművüket leállítják, továbbra is harcosan kiállnak a magasabb követelményű tesztek mellett.

 

A magyar fél álláspontja minden bizonnyal a brit-francia tengelyt erősíti, hiszen Lux Iván, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese a Barrosso által felvetetteket egy nyilatkozatában “abszurdnak nevezte”, és úgy vélte hogy “egy nehézbombázó támadása ellen nem lehet felkészíteni semmit, így egy erőművet sem, és jelenleg nem is indokolt az atomerőművek ilyen szintű ellenőrzése.” Azt nem tudni, hogy mit gondol az Iránban garázdálkodó Stuxnet vírusról, ami jelentős károkat okozott az ottani nukláris létesítményekben.

 

A stresszteszt amúgy önkéntes, az unió ugyanis nem hozhat kötelező érvényű döntést, a lisszaboni szerződés alapján erre nincs módja, mint ahogy energia-mixük meghatározásának jogát is az egyes országok felelősségi körébe utalta. Az atomenergia létéről, vagy annak az energiateremelésben betöltött hányadáról szóló kérdésekbe tehát nem szólhat bele.

 

Míg az európai hivatalosságok megpróbálnak dűlőre jutni valamifajta közös jogalapban, Georgij Kasztcsijev fizikus, a Bécsi Tudományos Egyetem Biztonsági és Kockázati Intézetének munkatársa, (korábban évekig a bolgár nukleáris felügyelet vezetője) levelet írt Oettinger energiabiztosnak. Ebben azt állította, hogy “a most induló stresszteszteknek több tonna dokumentum előállításán túl semmilyen érdemi hatása nem lesz”. Szerinte nem várható el, hogy azok a nemzeti szakemberek, akik gyakran évtizedek óta felügyelik, üzemeltetik vagy építik az atomreaktorokat, objektíven vizsgálják felül azok biztonságosságát. De ennél sokkal tovább megy: a fizikus szerint az összes brit elsőgenerációs gázhűtésű MAGNOX reaktort, és az összes olyan reaktort, amelynél nincs valódi konténment vagy a fűtőelem-tároló medencéket a konténmenten kívül helyezték el, min-mind be kéne zárni. Ezzel a paksi típusú magyar, szlovák és cseh erőművek, illetve a régi német, spanyol, svéd és finn forralóvizes reaktorok leállítására szólít fel. Levelére igazi bürokrata választ kapott, érdemi tartalom nélküli, nesze-semmi-fogd-meg-jól mondatokat.

 

Jan Haverkamp, a Greenpeace európai uniós nukleáris szakértője az első körben a legveszélyesebb erőműveket állítaná le, így például azokat, amelyeknek nincs második védelmi vonaluk. (Ilyen reaktorok találhatók a Greenpeace szakértője szerint Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban.) Rebecca Harms, a zöldek európai parlamenti (EP-) frakciójának társelnöke is bezárattatná az 1980 előtt épült – a külső védőburkolat nélküli – illetve az úgynevezett forralóvizes reaktorokat működtető erőműveket. (Jellemző módon róluk mint riogatókról, aggódókról számolt be a magyar sajtó, és valahogy mindig előkerül valahonnan egy magyar szakértő, aki megnyugtató szavakkal elveszi az élét a “külföldi zöld” véleményének.)

 

A magyar nukleáris hatóság emberei, valamint a magyar politikusok széles köre Rogán Antaltól egészen Fellegi Tamásig továbbra is sine dubio beszélnek a nukleáris energia fontosságáról és Paks biztonságáról. Eleddig az LMP néhány képviselőjén kívül nem igazán beszéltek arról, hogy meg kellene vizsgálni, szükség van-e egyáltalán a paksi bővítésre.

Az unió szintjén tehát egyelőre a tesztelés módjának tesztelése folyik, a leendő papírmunka feltételeinek kijelölése sem lesz stresszmentes feladat. Ismerve az eddigi megosztottságot, azt sem lesz egyszerű kidekázni, hogy az amúgy önkéntes alapon elvégzendő vizsgálódást mi módon végezzék el az egyes hatóságok.

 

Pedig minden nukleáris ügyben érintett döntéshozónak és szakembernek számolni kell azzal, hogy Fukusima után már nem lehet ugyanúgy nukleáris reaktorokat működtetni, netán építeni mint annak előtte. Az unió vezető politikusainak nyilatkozatai nem lehetnek következmények nélküliek, s még az is előfordulhat, hogy a közeljövőben nem csak a németek zárják majd be atomerőműveiket.