(A szerző újságíró, a Világgazdaság munkatársa)
(A szerző újságíró.)
(A szerző a Nézőpont intézet elemzője.)
Soros György nemrég a Handelsblattban közölt véleménycikkével ejtette szerét a német válságkezelő gazdaságpolitika immár menetrendszerű szapulásának. A magyar származású nagybefektető a közös eurókötvények minél gyorsabb bevezetését sürgette, illetve az ezzel kapcsolatos német tétovázást kárhoztatta. Néhány napja pedig hasonló stílusú írást jelentetett meg Gordon Brown volt munkáspárti brit kormányfő, aki szintén a németek válságban játszott negatív szerepének ecsetelésével keltett hangulatot.
(A szerző az Index újságírója és e blog szerkesztője.)
(A szerző közgazdász.)
Az euró válságát az okozta, hogy a monetáris unió a tagállamok fiskális integrációja nélkül jött létre – hallani mostanában egyre többször. Ezek a hangok a megoldást is a fiskális integráció erősítésében látják, ami nagyjából két dolgot jelentene: 1) Brüsszel sokkal több adót szedne be és osztana újra a tagállamok között, és/vagy 2) szigorúbban ellenőrizné a nemzeti kormányok költekezéseit. De vajon tényleg ez lenne a megoldás? Valójában ilyen szintű fiskális integráció még a sok tekintetben mintaként szolgáló Egyesült Államokban sincs, és elméletileg sem világos, hogy mitől tudna segíteni.
(A szerző újságíró.)
(A szerző a Nézőpont Intézet elemzője.)
(A szerző újságíró, az Index gazdaság rovatának vezetője)
A látszat ellenére továbbra sem tesz érdemi lépéseket a brüsszeli bürokrácia a lobbisták tevékenységének átláthatóvá tételére. Így az EU-s döntések üzleti és ipari befolyásolása továbbra is érdemi kontroll nélkül zajlik.
(A szerző újságíró, a Világgazdaság munkatársa)
Csúnya pofont kapott az EU a görögöktől, és nincs garancia arra, az eddig alkalmazott módszerek megoldást jelenthetnek-e a déli ország adósságválságára, vagy akár a valutaunió megmentésére.
(A szerző újságíró)
(A szerző a Manager Magazin egykori főszerkesztő-helyettese, jelenleg compliance officer a MÁV-nál.)
„Brüsszelbe mentek?” De hát ott nincs semmi” – reagált ijedten egy mostanában szintén keveset utazó barátom arra az információra, hogy kicsi fiúnkat végre hátrahagyva, egy hosszú hétvégére a belga fővárosba indulunk. Dehogyis nincs, válaszoltam magabiztosan, hiszen legalább tízszer jártam már ott, ebből kilencszer hivatalosan, biztos voltam tehát benne, hogy minimum egy hétvégét megér ez a város. Ottjártunkkor azonban feketén-feherén kiderült, hogy még többet is. De miért is gondolja mindenki úgy, hogy Brüsszelbe csak munka miatt lehet utazni?
(A szerző újságíró, az Energiaklub külső szakértője.)
Ez a hetes, nem az a hetes – mondja a magyar atomlobbi felkent apostola egy fórumon, sajátos számelméleti alapját adva annak, hogy miként is kellene a fukusimai hetes szintű balesetet látnunk. Matematikai relativizmusa, mely a „közvélemény megnyugtatását“ célozza, annak a pronukleáris hatalmi csoportnak az érdekeit szolgálja, amely már alig várja, hogy építhessen Pakson. Ő pontosan tudja, hogy az igazi csatát a propaganda frontján vívják: a gondosan megválasztott szavaknál nincs erősebb fegyver. Érvei mögött azonban felsejlik az aggódás, hisz ez a nem-is-az-a-hetes a lehető legrosszabbkor jött. Az atomenergia anti-reneszánszának rémét hozta el mindazok számára, akik továbbra is töretlenül és teljes szívvel hinni akarnak a nukleáris ipar mindenre megoldást kínáló üdvében.
(Az szerző az [origo] főszerkesztője.)
Az [origo] – a lap, amelynek dolgozom – 2004. május 1-én kivételt tett egy maga felállította műfaji szabályával: szerkesztőségi állásfoglalásban örült Magyarország EU-csatlakozásának. Mit örült, lelkesedett! Elég kínos egy szerkesztőségnek egy hivatalosan is támogatott ügyet ilyen hőfokon ünnepelnie. Nekem is eszembe jutott Zelk Zoltán bárgyú Aranycsapat-csasztuskája, Carlos Peublának az agrárreformot propagáló bolerója (azt legalább a zene menti) és sok más ijesztő példa, de ma is azt gondolom, hogy ez az eset más, nem ciki, nincs rajta mint restellni.
(A szerző európai unió szakirányos hallgató.)
Április 16-a, szombat. Öltönyt és kosztümöt viselő fiatalok várakoznak türelmetlenül a Corvinus Egyetem második emeletén. Elegáns öltözetükből kiindulva a be nem avatottak talán azt hihetik, hogy vizsgára készülnek. Minden az egyetemi életben kicsit is jártas egyén azonban tudja, hogy a félév ezen időszakában még nincsen vizsga. Nappali tagozatosak lévén pedig a szombati tanóra sem jöhet szóba. Vagy mégis?
(A szerző újságíró. Három éve dolgozik Brüsszelben, jelenleg a HVG tudósítója, és e blog állandó szerzője.)
(A szerző újságíró.)
Hogy Szerbia nem csupán földrajzi értelemben európai állam, az nem szorul különösebb magyarázatra. A szerb sajtóban népszerű közhely, hogy a délszlávok hamarabb éltek az Európai Unióban, mint hogy az egyáltalán létrejött volna, és némi igazságtartalma talán van is ennek az egyébként demagóg megállapításnak.
(A szerző újságírónak készül.)
(A szerző újságíró. Három éve dolgozik Brüsszelben, jelenleg a HVG tudósítója, és e blog állandó szerzője.)
Történelmi lépésként üdvözölte a közös szabadalmi rendszer alapjainak letételét az Európai Tanácsban a témáról folyó tárgyalásokat vezető Cséfalvay Zoltán államtitkár. Több európai lap szerint az unió egyik alapvető problémájának a jellegzetes példája az egységes európai szabadalom tervezgetése, amin már lassan ötven éve gondolkodnak.
(A szerző szociológus, az MTA Gyerekszegénység Elleni Program közoktatási szakértője)
(A szerző közgazdász, a komplex térdégfejlesztéssel foglalkozó HappyBike Kft. projektvezetője.)
Több mint tíz éve dolgozunk projektvezetőként számos, az NFÜ, az MVH és az NKTH által támogatott projektben különböző területeken. Munkáink jelentős részét térségfejlesztési pályázatok teszik ki, így elsősorban az ott tapasztalt anomáliákról és azok elszomorító mellékhatásairól írok. Azonban az ott tapasztalható jelenségek egy része a teljes pályázati rendszerre érvényes.
(A szerző újságíró, az Index gazdaság rovatának vezetője)
Ha 1,30 fölé megy az euró-dollár kurzus, annak beláthatatlan következményei lesznek, mondta egy jónevű elemző 2006 tavaszán, a világgazdaság egyensúlyának megborulásának veszélyét felvetve. Az akkor sokak által osztott gondalatmenetet nem érdemes most elismételni, de semmiképp nem azért, mert ne lett volna logikus, tényekkel és érvekkel megalapozott. Egyszerűen csak nem jött be. Nem sokkal később a dollár simán átvitte az 1,30-at, aztán jött egy ezzel távolról sem összefüggő válság, azóta a kurzus már 1,60 felett is járt.